Szilveszteri, újévi versek

Szilveszteri, újévi versek

Tompa Mihály: Új évkor

Isten házába gyűl

A hívő nép új évnek ünnepén;

Holott forró imát

A buzgó néppel híven mondok én.

És a fohász imígy

Száll ég felé: ajándokozz nekünk

Az új év kezdetén

Új szívet, új lelket, jó Istenünk!

S mig érzeménye így

Felbuzdult lelkemnek mennyben mulat:

Ki nem feledhetem

Imámbul a lányt, imádottamat;

S imé nyilt ajkamon

Véletlenűl ez új fohászt lelem:

Maradjon, oh leány,

Kebledben a régi szív s érzelem!



Csorba Győző: Régi szilveszter

Tombola volt s tánc hajnalig.

Ternó, kvaternó..., porcelán-

bögrét és káposztagyalut

nyertem, s parasztlegény-barátaimmal,

mikor magunk maradtunk,

eljártam egy kesergőt.

Aztán meg szürkület felé

újévet indultunk köszönteni.

Egy ifjú párhoz vitt első utunk.

A férj ? kevéssel azelőtt legény -

pajtásunk ? ádáz bömbölésre

eresztett csak be.

A szobába törtünk.

Az asszony két fonatba bontott

hajával, pislogó szemével ágyban

maradt, és csöppet sem látszott örülni.

Cigánydalt ordítoztunk, bort kerestünk.

A férj hosszú alsóban futkosott,

míg nem került elő ital.

A melegtől, a döngölt szoba föld-

szagától, az asszonytest és az ágy

illatától szédülve támolyogtam

ki a szabadba, szinte úgy vedeltem

a csípős, tiszta levegőt, de akkor

egyszerre fázni kezdtem, szótalan

s rosszkedvű lettem, és hiába

kérdezték társaim: Mi van veled?

otthagytam válasz nélkül őket.



Vörösmarty Mihály: Újesztendei szép kívánság

Kormosan, de tiszta szívvel,

A füst barna fiai

Beköszönünk ma hozzátok,

Házak boldog urai.

És kivánunk, és ohajtunk

Újnál újabb esztendőt,

Szerencsével rakodottat,

Nem is egyet, sem kettőt,

Hanem igen, igen sokat,

Annyit, mint a kis világ,

Mennyi csillag van az égen,

Régi fákon mennyi ág.

De talán az sok is volna;

Semmiből sem jó a sok;

Éljetek míg kedvetek tart,

Éljen úri házatok,

Míg a szép leány kapós lesz,

S kedves a bor, és kenyér,

Míg szomszédba a magyarnak

Nem kell futni ezekért,

Míg szivetek, mint a gyertya

Oly vídámon égdegel,

Szemetekben az örömtűz,

És az erő nem hal el;

Majd ha egykor kürtőtökben

A pók szövi hálóját,

S vendég hagyta házatokból

Füst nem ontja fel magát,

Majd ha nem lesz mit vakarni

Sem odafenn, sem alúl,

S a korommal a vígság is

Mindörökre elvonúl,

Akkor még ki kérdi többé,

Hány meg hány hét a világ?

Jobb fekügyék a gödörbe,

És takarja el magát.

De az Isten ójon attól!

Éljen a szent vígaság,

Ezt ohajtja a Földvári

Tűzkármentő Társaság.



Ady Endre: Boldog új évet

Ezúttal sírva, szépen

Forgok meg lelkemnek régi

Gyermekes életében:

Boldog új évet kivánok.

Boldog új évet kivánok,

Mindenki tovább bírja

E rettenetet,

E szamárságot,

Mint szegény, mint bírom én, én,

Gyönyörködve,

Óh, én szegény

Lelki kémény.

Boldog új évet kivánok.

Ontom a füstjét

A szavaimnak,

Pólyálva és idegesen,

Be messze ringnak

Az én régi terveim,

Az én régi társaim is

De messze vannak,

Boldog új évet kivánok.

Új év Istene, tarts meg

Magamnak

S tarts meg mindenkit

A réginek,

Ha lehet:

Boldog új évet kivánok.

Ady Endre

(forrás:biksady.com)

Tóth Árpád: Újév reggele

Véget ért a

Szilveszter-éji szender.

Felkelne az ember.

De nem mer.

Mert jön a kenetes

Basszusú szemetes.

És jön a gyászos

Szopránu gázos.

Jön a májfoltos

Sarki boltos.

Sőt, jön a bordó

Orrú levélhordó.

Jönni nem restel

Hajlongó testtel

Uram s parancsolóm:

A házmester.

Vele jön nyájas kibice,

A vice.

Jő és belém kiván sokat

A nő, aki rám mosogat.

Jön vidáman a szabószámla,

S arcáról a bőr le nem hámla.

Jön bús, fekete sál alatt

A temetési vállalat.

S jön az olcsóságmentes

Hentes.

És buékot nyihogat, ó,

Minden páholynyitogató.

Fiákeres és ószeres

Reámborulnak: ó, szeress!

És jön emez, és jön amaz,

És jön háromszor ugyanaz.

S jönnek tizezren.

S ájultan fekszem.

S tolongnak vadul

Az ágyam körül,

S direkt mind az én

Újévemnek örül.

Nyüzsögnek zsúfolt rendben

A széken, asztalon, kredencen

És a sézlongon.

És keresztül a sok tolongón

Hozzám jutni alig tuda

A guta.



Arany János: Szilveszter-éjen

A vén sirásó haldokol:

Vígan tehát ágya körül!

Ki annyit sirba fektetett,

Most a sor őreá kerül.

Hajrá fiúk! ez a pohár

Az elfolyt nyolcszáz-ötvenért!

Kivan, - nincs egy nap híja se -

Bohó, ki többet is remélt!

Már ezt leőrtük, úgy ahogy,

Ami kevés még hátra van,

- Habár csak ellentétül is -

Virrasszuk dal között, vigan.

Hajrá fiúk! ez a pohár

Ama békés türelemért,

Hogy a halandó újba kezd,

Ha egy rossz ó-évet lemért!

Hányan vagyunk, kik a sorstól

Rongyot kapánk élet helyett,

Mégis, mivelhogy nincs különb,

Hordjuk biz azt, amíg lehet!

Hajrá fiúk! ez a pohár

A szenvedő embernemért,

Mely várva tűr, csalódva hisz -

S túl birja élni a reményt!

Zörgetnek a ház ablakán:

Egy vak madár az, mely repűl,

A förgeteg; - mint fiú, esik!

Maradhat! tágasabb kivűl.

Hajrá fiúk! ez a pohár

Azért, ki bujdokolva jár

És nincs, hová - egy ilyen éjt

Kihúzni - hajtaná fejét!

Mit bánjuk, hogy lejár az év!

Énekre ajk és táncra láb!

Használja, ki mozogni tud,

Ezt az előnyét legalább.

Hajrá fiúk! ez a pohár...

Föl a kehelyt, koccantsatok!

Csörgése szóljon, hogy kikért,

És szóljon az, hogy hallgatok.

Vígan! az ó év haldokol,

Nevessünk mint örökösi, -

Pedig bizony semmit se hágy

Annak, ki végpercét lesi.

Hajrá fiúk! ez a pohár

Az évért, mely kiszenvede;

Emléke fönn lesz holnap is...

Egy kis mámor futó köde.



7. Illyés Gyula – Ujév napján írtam

Karácsonyra, hó lesz, jósolta a naptár

és lett is valóban. Mintha ezer kaptár

nyilt volna az égen: zümmögve kerengtek

a pihék s ellepték már az egész kertet.

Az ablaknál álltam, néztem hogyan szállnak,

egyesek közülük vissza-visszaszálltak.

Rajzott az egész táj! Estefelé csöngve

szánkók szaladtak el odalent a völgybe

láthatatlanul, tán egy tündérmesébe...

A lágy alkonyattal szétömölt a tájon

a szivetzsongitó rejtelmes karácsony.

Nyugtalan forogtam a fülledt konyhában.

Mire vártam? ma sem tudom mire vártam.

Akkoriban én ugy képzeltem az évet,

mint egy hosszu utat. Mostan ér majd véget,

hallottam és láttam, hogy mindenki örül,

anyám frissen forgott a kis tüzhely körül...

Akkoriban én ugy képzeltem az időt,

mint egy hosszu, hosszu változatos mezőt,

elején tavaszi virágok nyilottak,

arrébb a nyár arany kepéi ragyogtak

majd gyümölccsel terhes őszi fák... emegett

ködpárákba vesző magas havas hegyek

és e hegyek mögött, ott volt az év vége:

egy szörnyü szakadék zuzmorával, jéggel,-

igy képzeltem nyáron... és hittem előre,

hogy ott feljutok majd valami tetőre

s messze látok onnan... a havas táj fölött

meglátom az annyit emlegetett jövőt,

a jövendőt, miről nem volt semmi képem,

valami ligetnek, szép ligetnek véltem,

lombjai a szélben fényesen lengenek,

felette koszorut állnak a fellegek...

Most, most majd meglátom! s titkos szorongásban

éltem napról napra december havában.

Közelgett az ünnep. Kint a nedves kazlak

reggelente harsány aranyszint ontottak.

Aztán hó lett és csend, nagy csend, csak a bezárt

kakasok hallattak pár kukorékolást,

szinte emelkedni éreztem a tájat,

a kedves dombokat, az ismerős fákat,

s havas udvarunkat fürge talpam alatt -

És eljött az ünnep s minden lapos maradt.

Évre évek multak azóta s én sokszor

vártam még gyermekként az évfordulatkor,

hogy majd csucsra érek s gyakran már-már hittem,

hogy látok valamit, - másszor legyintettem

s Szilveszter csuszamló, sikongató éjjén

részegen pörögtem az év meredélyén.

Borzongva ébredtem, sik, havas reggelen

járt szemem s undorral láttam: ez a jelen

ez a lapos hideg, amelyből sárosan

nyult egy-egy országut előre gyászosan -

Megindultam rajta, tudtam nem fölfelé,

zord arccal mentem uj s uj szakadék elé...

Néha még fölvágtam rémülten fejemet,

csak egyszer, csak egyszer ints még, régi liget!

Ujév napján irtam, amit eddig irtam,

holt emlékim fölött árván virrasztottam.

Melyen át először néztem szét e földön,

a kis ablakot most szomoruan törlöm;

nézem a hófedte határt fáradt szemmel:

fehér buckáival mint megőszült tenger -

Elállt a havazás, csak itt-ott csap még fel

egy kis hó a szélben, mint vihar szüntével

az utolsó habok, aztán az is elül, -

s ím a hajótörött szemén könny melegül:

Hol vagy te jövendő? Hóban ködben állnak

jegenyéi ott fenn a régi hegyhátnak

s az uj esztendőbe bukott vidék felett

el-eltünedeznek mint a kisértetek.

Ország sülyedt itt hó, éhség, nyomor alá,

rajta mint vizipók futkároz a halál.

Ágh István - Újesztendei várakozás

Megkönnyebbült lélekkel fogadom

a naptári öregkort, ezt is megértem

annyi kétség, baljóslat ellenére,

már nem fújom Szilveszter éjjelén,

révült ördögűző, a papírtrombitát,

ám azt se firtatom, hogyan s mitől

vészeltem át az önpusztító időt,

a heveny és idült bajokat, s miféle

hajlam, kedvező csillagok következtében.

Szibériai temetőben találkoztam

ennyi korai halálra utaló adattal,

túljutottam a dátumokon, ahogy

a toroklobos aggastyán Babitsot

olvasgatva nyúltam a könyvespolcra,

s nemcsak évekre, hónapra, napra is

kiszámoltam, melyikünk mennyit élt,

közben különleges, sajnálattal vegyes

elégültség fogott el, ha már őt is túléltem.

Nem tartom számon, mit írtak a költők

öreg korukban, miféle cseleket

aszaltak a különbéke érdekében,

nem becsmérlem sárkányomat, mint fennhéjázó

mesehős, nem leplezem félelmemet iróniával,

tudomásul veszem, aki megjelent legbelűl,

s lopakodik, alattomban terjeszkedik,

lefoglal magának annyit, ahány kiló

vagyok meztelenűl és éhgyomorral.

Ahogy a hamu a parazsat bekeríti, s lefojtja

utolsó lobbanással rettenetes sötétben,

egyszerre az leszek, amihez nincs közöm,

akár kihúzott, aláejtett fogamhoz,

mert csak a képzelet emléke múlhatatlan,

melyet véletlen hajó usztat fedélzetén

oda, hol minden parttalan, lélekszerű,

mint az éteri erdők árnyéka, foghatatlan,

hangtalan és visszfénytelen a teljes napsütésben



Arany JánosAlmanach 1878-ra

Itt van tehát: megjött az Új év,

Mint biztató előlegem;

Háromszázhatvanöt nap-éjre

Halvány reményszínt *) hoz nekem;

Bár majd, ha eljön a valódi,

Nem lesz, mint most, ruhája zöld;

Inkább hiszem, hogy a küszöbnél

Fejér, halotti leplet ölt.

Légy üdvöz, Év, e zöld burokban!

Elfogadom a jóslatot,

És köszönöm, hogy a jövőre

Kilátásom' tovább nyitod:

------------------------

*) Az akadémiai Almanach borítéka

rendesen halvány zöld.

Hisz' egy időtül fogva nálam

Látás, kilátás oly rövid!...

Ha meg nem érném: gondolatban

Hadd élvezem át örömid.

Mindjárt az első nap rohammal

Köszönt boldog-boldogtalan;

Oly ünnep ez (no! nem panaszlom),

Midőn szív s tárca nyitva van;

S egy "szellemdús" játék (amelynek

Nem kellett nagy heuréka)

A pénz-pazarláshoz időd' is

Ellopja: a "b. u. é. k."

Aztán jön a farsang, -- az árvíz

Mátyás körül, mely "tört jeget";

Szegény kiöntött ürge-népség

Verdesi jajjal az eget;

Mi táncolunk a szenvedőkért,

Bőven fogunk pazarlani:

S ha nem csordúl -- százezreinkből

Csöppen nekik is valami.

Aztán jön, amely "gólyafőt mos"

A híres márciusi hó,

Ha "Gergely megrázza szakállát" --

No meg böjt, executio.

E hó egy napját űltem én is

Már két közép embernyomig:

"Simplicius" napján születtem:

"Simplex" maradtam holtomig.

Ápril minden nedvet kiszáraszt,

Májusba' jőnek a fagyok; --

S ha sáska, féreg, rozsda nem járt,

S a június szépen ragyog

S a július "meg nem szorítja":

Még a vetés bőven terem;

Örvend az úr, -- hát még az asszony!

Lesz csipke több is, meg selyem.

Míg a paraszt izzad, mi gazdák

Fürdőre járunk, hűsleni,

A repce-, gyapju- s más előleg

A csorbát szépen kifeni;



Tóth Árpád – Újévi vers a vén házalóról és a fiatal vigécről

Hölgyeim és uraim,

Tizenkettőt kongott az óra,

Figyeljenek most szépen, ahogy illik,

Erre az érzelmes búcsúztatóra,

Melyet mint "hősnő" most elrebegek,

Lévén az én szerepeim

A tragikus és komoly szerepek.

Jelentem hát a hölgyeknek s uraknak,

Hogy míg önök itt ölébe csücsültek

Pezsgős jókedvnek s rózsás hangulatnak,

S mulatnak,

Azalatt meghalt az öreg Náthán,

Akinek bánat-batyu volt a hátán,

Meghalt a könnyet mázoló,

Vesékbe gázoló,

Rossz portékákkal házaló

Ó esztendő,

S most új, vígabb élet kezdendő!

S hogy e vígságot stilusosan adjam,

A hősnő-jelleget, bárhogy is szeretem,

Most levetem,

És eljátszom önök előtt

Egy lengébb s vígabb szerepem

A zord jambusokat ma csípje kánya,

Ma én vagyok Szilveszter szobalánya,

S bejelentem,

Hogy most egy új vendég érkezett,

Valami víg monoplánszerkezet

Röpítette ide,

S két nagy koffer van a két kezibe,

Melyekben, mondja, jó kedvet és mámort

S más ilyen finom, kedves portékát hord.

S átnyújtotta a névjegyét,

Hogy hozzam be s mondjam meg a nevét,

Hogy ő a Boldogság és Társa-cég

Kiváló s megbízható utazója,

S a neve, mely mással össze nem tévesztendő,

A neve - Boldog Újesztendő!

Kérem, ez ifjút a kofferjével

És minden drága offertjével

Fogadják szívesen!

Úgy látszik, megbízható vigéc,

Bizalomkeltő, ahogy kinéz,

Bár még Bérczinél is sihederebb,

Jóképű s elegáns gyerek,

S mivel a rendelés máris elkezdendő,

Hát kezdem én s mondom: nos, újesztendő,

Lássuk, hogy milyen finom árut tart most,

Kérek ezennel egy forró, zúgó tapsot!

A szilveszter hagyományos itala

(forrás: soosto.freeblog.hu)



Petőfi Sándor - Szilveszter éje 1847-ben

1

Hej, vannnak ma számadások!

Háziasszony, házigazda,

Mit bevett és kiadott az

Év folytában, összeadja.

Vizsgálják a pénzes erszényt,

Mennyi volt benn s mennyi van még,

S törlik le a verítéket,

Mellyel azt a pénzt szerezték.

Feleségem, lásd, milyen jó,

Hogy minékünk nincsen pénzünk:

Nem piszkoljuk be kezünket,

S nem csorog a verítékünk.

Amazoknak a ládáik,

Minekünk szíveink telvék...

Az milyen szegény gazdagság!

Ez milyen gazdag szegénység!

2

Még csak egymagam valék

Tavaly ilyentájban,

Az idén már kettecskén

Vagyunk a szobában.

Furcsa lesz, ha már ez egy

Darabig majd így mén:

Esztendőre hármacskán,

Azután négyecskén.

3

De félre, félre a tréfával,

Hisz beteg mellett állunk;

Beteg, haldoklik az esztendő,

Ez a mi drága kedves jóbarátunk...

Fonjunk áldásból líliomfüzért,

Megkoszorúzni haldokló fejét.

Ő adta össze kezeinket,

Válhatlanúl, örökre,

Ő szállitá föl lelkeinket

Nem ismert és nem sejtett örömekre...

Fonjunk áldásból líliomfüzért,

Megkoszorúzni haldokló fejét.

Az a kevés bú, mit koronként

Szivünkre rácseppente,

Nem keseríté boldogságunk,

Sőt azt még sokkal édesebbé tette...

Fonjunk áldásból líliomfüzért,

Megkoszorúzni haldokló fejét.

Haldoklik ő, már csak néhány halk

Szívdobbanás van hátra,

S az örök éj borúl e szemre,

Mely boldogságunk hajnalfényét látta...

Fonjunk áldásból líliomfüzért,

Megkoszorúzni haldokló fejét.

4

Az esztendőnek a halála

Oly ünnepélyes egy halál!

Ilyenkor minden jobb halandó

Elzárkozik, magába száll,

S nem hogy barátnak, hanem még az

Ellenségnek is megbocsát,

És ez valóban nagyszerű, szép;

De én is így tegyek-e hát?

Csak a zsarnok s a szolgalélek,

E kettő az én ellenem,

S én zsarnokoknak s rabszolgáknak

Bocsássak meg?... nem, sohasem!

Az isten ítélőszékénél,

Még ott sem mondok egyebet:

"Hogysem ezeknek megbocsássak,

Inkább elkárhozott legyek!"

12. Várnai Zseni – Te új világ

Te Új Világ, jóra törekvő,

bár te lennél az a rég várt,

békét hozó, csodás esztendő,

mely az Idők méhében érik

talán már évmilliók óta...

s most a mi Századunk tüzében,

most válik nagy... igaz valóra...

Boldog új évet, emberek!

Szalai Borbála – Újévi kívánság

Tiktakolva

jár az óra –

pergeti a perceket,

mutatója

nesztelenül

éjfél felé lépeget.

Útra készen

áll az óév:

vállra vette batyuját,

szolgálatát

hamarosan

új esztendő veszi át...

Tizenkettőt

üt az óra –

s a várt vendég beköszön:

fenyőfákon

gyertyák gyúlnak -

minden csupa fényözön...

Hozzon ez az

új esztendő

mindenkinek örömet,

békességben,

boldogságban

nőjenek a gyerekek!

Vető János – Pirosbetűs napok

Január egy

Április négy

Húsvét és május egy, készen van ez a fél év

Augusztus húsz

November hét

Karácsony és

Szilveszteréj

Elment az év

Megint egy év

Tükörbe ha

Meglátod őt

Nem tudni honnan de mégiscsak ismered őt

Megismered a terajtad múló időt

Fényképeken

Festményeken

Felismered

El is hiszed

Itt van tehát

Itt vár terád

Lehet igaz

Lehet csaló

Nem az a szép

Nem az a jó

Üres a tér

És nem beszél

Senki ma arról hogy mit hoz az év

Senki se jósol ma arról hogy mit hoz a tél

Atomcsapást

Nehézesőt

Nem ismered

Nem is szabad

Nem is lehet

Nem is mered

Nem is tudod

Nem is lehet

Nem is szabad

Nem is mered

Minden felől

Nehéz eső

Digitálisan is áll az idő

Lámpával kereshetsz akkor se jövök elő

Mert eltűnök

És mint a köd

Beborítok

Lesüllyedek

Eltüntetek

Elillanok



Tariska Szabolcs – Különös szilveszter

Különös szilveszter, köszön egy hóember,

Utánunk néz, míg száll velünk a bűvös szék,

Különös szilveszter, táncol a hóember,

Akár egy filmben, felvillan sok furcsa kép.

Szilveszteri idézetek

Egy csordult szelence szilveszterlencse

Sárkerék-szekéren kerekudvarra ér.

Veszünk belőle - talán jövőre -

Nagy télködökre fodros ölelést.



Magyar népdal

Szilveszteri ködös éjjel járom az utcákat,

Hordozgatok a szívemben ezer égő vágyat.

Nincsen senki, aki előtt kitárnám a lelkem,

Nincsen, aki az új évben köszöntene engem.



Magyar népdal

Szilveszterkor eszembe jut, hogy múlnak az évek,

Hogy mily nagy a szomorúság, amiben én élek.

Fehéredik már a hajam, elhervadok csendben,

Meghalok majd anélkül, hogy szeretnének engem.

Népköltés

Dicsértessék a jó Isten Krisztus!

Angyal szál az égből, ruhája hófehér

csillagokon lépdel, míg a földre le ér.

Jobbjában az új év, még fátyol borítja,

de az ó esztendőnek készen már a sírja.

Angyal édes angyal, lebbencsd föl a fátylat,

hogy az új esztendőben ne érjen sok bánat.

Hozz reánk örömet, áldást, békességet,

hogy melegebben süssön a nap a házunk felett.



Háromszéki rigmus

Itt az Újév, új jót hozzon,

Régi jónktól meg ne fosszon.

Hogyha új jót nem is hozhat,

Vigye el a régi rosszat!



20. Csanádi Imre : Hónapsoroló

Új év, új év, új esztendő

Hány csemetéd van?

Tíz meg kettő.

Jégen járó január,

Fagyot fújó február,

Rügymozdító március,

Április füttyös, fiús,

Virághabos víg május,

Kalászkonyító június,

Kaszasuhintó július,

Aranyat izzó augusztus,

Szőlőszagú szeptember,

Levelet osztó október,

Ködnevelő november,

Deres, darázs, december.



Weöres Sándor - Újesztendő

Új esztendő küszöbét

hó fedi,

örökzöldjét zivatar

tépkedi.

Újesztendő fut tovább:

fény-özön,

virágnyitó kikelet

ránk köszön.

Aztán az év közepe,

nyár heve,

megérik a gabona

sűrüje.

Túl az esztendő felén

itt az ősz,

piros, kék gyümölcs virít,

lomb esőz.

Túlsó küszöbét megint

fedi hó.

Ha nem töltöd hasztalan,

az a jó.

Sarkady Sándor – Ide jöttem, itt állok

Idejöttem, itt állok,

Minden jót kívánok:

Bundát, csizmát, kalapot,

Göndörszőrű malacot.

Legyen aranyekéje,

Egy holdon száz kepéje

Tokajiból tíz akója-

Hintón járjon Makóra!

Bokrosodjék kalásza,

Gangosodjék a háza-

Százesztendős korában

Tűz égjen a pipában!



Sarkady Sándor – Újévi köszöntő

Komámuram bújjék be!

Mi jót hozott újévre?

Komatálat, bablencsét,

Kívánok jó szerencsét.

Cifra csizmát, cifra szűrt,

Teli pincét, teli csűrt,

Fehér cipót, piros bort,

Decemberi disznótort.

Rámás csizmát, kalapot

Tizenhárom malacot

Ezer tyúkot, búbosat

Egy bukszát, de púposat.

Almát, körtét, potyogóst

Libát, kacsát, totyogóst

Lova járjon csikóval

Borát mérje akóval.

Bokrosodjék kalásza

Gangosodjék a háza

Százesztendős korában

Tűz égjen a pipába.

Arany János – Alkalmi vers

Az új évet (ócska tárgy!)

Kell megénekelnem,

Hálálkodva, ahogy illik,

Poharat emelnem.

Mit van mit kívánni még

Ily áldott időben? -

Adjon Isten, ami nincs,

Ez új esztendőben.

Olcsó legyen a kenyér,

A gabona áros;

Jól fizesse a tinót

S nyerjen a mészáros,

Mérje pedig szöszön-boron,

Font kijárja bőven.

Adjon Isten, ami nincs,

Ez új esztendőben.

Senkinek a nyakára

Ne vigyenek kontót;

Valaki csak ráteszen,

Nyerje meg a lottót;

Annyi pénzünk legyen, hogy!

Még pedig pengőben.

Adjon Isten, ami nincs,

Ez új esztendőben.

Szegény ember malacának

Egy híja se essék;

Messze járjon dög, halál,

Burgonya-betegség;

Orvos, bakó a díját

Kapja heverőben.

Adjon Isten, ami nincs,

Ez új esztendőben.

Tücski-hajcski baromnak

Sokasuljon lába;

Boci járjon mezőre,

Gyermek iskolába;

Gyarapodjék a magyar

Számra, mint erőben.

Adjon Isten, ami nincs,

Ez új esztendőben.

Kívül, belül maradjon

Békében az ország;

A vásárra menőket

Sehol ki ne fosszák.

Béke legyen a háznál

És a szívredőben.

Adjon Isten, ami nincs,

Ez új esztendőben.

A bíró is, mint eddig,

Tisztét jól betöltse:

Víz kedviért a babát

Soha ki ne öntse;

Emberiség, igazság

Egyik serpenyőben.

Adjon Isten, ami nincs,

Ez új esztendőben.

Zenebona, babona,

Huzavona vesszen!

Visszavonás, levonás

Minket ne epesszen.

Legyen egység, türelem,

Hit a jövendőben.

Adjon Isten, ami nincs,

Ez új esztendőben.

Nagy uraink (ha élnek)

Nőjenek nagyobbra;

Áldozzanak, legyen is mit,

Mégse üssék dobra;

Nemzetiségünk mellett

Buzogjanak hően.

Adjon Isten, ami nincs,

Ez új esztendőben.

Író pedig írónak

Szemét ki ne ássa, -

Ne is legyen az idén

Napfogyatkozása

Jó erkölcs-, eszme-, hírnév-,

S előfizetőben.

Adjon Isten, ami nincs,

Ez új esztendőben.

Mire üssek még pohárt?

Asszonyi hűségre?

Barátság-, polgár-erény-,

Vagy mi más egyébre?

Hiszen ezek közöttünk

Vannak /kelendőben/.

Tudj Isten, mi minden nincs

Ez új esztendőben!



Népköltés – Adjon Isten minden jót

Adjon Isten minden jót

Ez új esztendőben:

Jobb üdőt, mint tavaly volt,

Ez új esztendőben;

Jó tavaszt, őszt, telet, nyárt,

Jó termést és jó vásárt

Ez új esztendőben;

Adjon Isten minden jót

Ez új esztendőben:

Zsíros esőt, kövér hót,

Ez új esztendőben;

Bő aratást, szüretet,

Egészséget, jó kedvet

Ez új esztendőben!

Adjon Isten minden jót

Ez új esztendőben:

Drága jó bort, olcsó sót

Ez új esztendőben;

Jó kenyeret, szalonnát

Tizenkét hónapon át

Ez új esztendőben!

Adjon Isten minden jót

Ez új esztendőben:

Vegye el mind a nem jót,

Ez új esztendőben;

Mitől félünk, mentsen meg,

Amit várunk, legyen meg,

Ez új esztendőben!



Népének – Az esztendő fordulóján

Az esztendő fordulóján

Összegyűltünk mind ez órán,

Oltárodnál leborulunk háladásra,

Mindentudó színed előtt számadásra.

A múló év minden napja

Kegyelmedet megmutatja.

Testi-lelki bajainkban gyógyítottál,

Haláltestvér karjaitól megtartottál.

A mezőket te ruházod,

Ég madarát te táplálod,

Nem engedtél elpusztulni árván minket,

És megadtad mindennapi kenyerünket.

Könnyeinket szárítgattad,

Homlokunkat simogattad,

Ha tévedtünk, a jó útra rátereltél,

Ha elestünk, irgalmasan fölemeltél.

Hálásan hát megfogadjuk,

Törvényedet el nem hagyjuk,

Új esztendő minden napján légy mellettünk,

Hogy a bűnnek szeplője se érje lelkünk.

S ha majd eljön a végóra,

Ajkunk nyílik búcsúszóra,

Hozzád vigye lelkünket az őrzőangyal,

Hol nincsen nap, nincsen éj, csak örök hajnal.



Nagy László – Adjon az Isten

Adjon az Isten

szerencsét,

szerelmet, forró

kemencét.

üres vékámba,

gabonát,

árva kezembe

parolát,

lámpámba lángot,

ne kelljen

korán az ágyra hevernem,

kérdésre választ

ő küldjön,

hogy hitem széjjel

ne düljön,

adjon az Isten

fényeket,

temetők helyett

életet ?

nekem a kérés

nagy szégyen,

adjon úgyis, ha

nem kérem.



Dayka Gábor - Az új esztendőnek első napjára

Eggy esztendő ismét el-múlt,
S által-repűlt setét honjába:
De kedvem újra bé-borúlt.
Mit várom végemet heába?
S esdeklem a halál után?
Vélvén, hogy fájdalmim meg-szűnnek,
Ha napjai majd által-tűnnek,
Bús éltemnek, s az Ég meg-szán -

O Sors! mert nints többé reményem -
Alá nyomott a tsüggedés -
Hogy fel-virradhat még Nap-fényem:
Utól értt a bal-végezés -
O szánj-meg, s vond-elébb halálom!
Meg-halni nékem tsendes álom.
Tekéntsd keservim! nem de nem
Lassú halál bús lételem? -

Ha e világon annyi élni:
Mint úntalan jajgatni, félni,
Sorvadni a kereszt alatt:
Még nem az ember által-hat
Az életnek keskeny köréből,
S a főld gyomrába vissza tér,
S a Végezés rejtett töréből
Ki-fejtve gyászos véget ér: -

Ó már meg-érttem a halálnak,
Szegezzd rám mérges íjjad! ím
Már nintsenek több könnyeim -
Szép napjaim mord télr

Címkék: szilveszteri versek

Ezeket is ajánljuk

Kiemelt szilveszteri szállások

Fergeteges szilveszter a Palace-ban

0 Ft/fő/éj

next prev

Keresés

Szilveszteri viccek Szilveszteri SMS-ek Szilveszteri jókívánságok BUÉK idegen nyelveken Szilveszteri képek Szilveszteri videók

Programajánló

Singh Viki énekel ebben a buliban Szilveszter a Spirit Hotelben, Sárváron Szilveszter az Atlantis Hotelben, Hajdúszoboszlón Szilveszter a Hotel Pangeában, Nyíregyházán

Szilveszter.hu

Legolvasottabb

Téli romantikázás: varázslatos balatoni pihenés pároknak

Szilveszter.hu

Főoldal

Érdekességek

Szilveszteri, újévi versek

Szilveszteri, újévi versek

Tompa Mihály: Új évkor

Csorba Győző: Régi szilveszter

Vörösmarty Mihály: Újesztendei szép kívánság

Ady Endre: Boldog új évet

Tóth Árpád: Újév reggele

Arany János: Szilveszter-éjen

7. Illyés Gyula – Ujév napján írtam

Ágh István - Újesztendei várakozás

Arany JánosAlmanach 1878-ra

Tóth Árpád – Újévi vers a vén házalóról és a fiatal vigécről

Petőfi Sándor - Szilveszter éje 1847-ben

12. Várnai Zseni – Te új világ

Szalai Borbála – Újévi kívánság

Vető János – Pirosbetűs napok

Tariska Szabolcs – Különös szilveszter

Magyar népdal

Magyar népdal

Népköltés

Háromszéki rigmus

Weöres Sándor - Újesztendő

Sarkady Sándor – Ide jöttem, itt állok

Sarkady Sándor – Újévi köszöntő

Arany János – Alkalmi vers

Népköltés – Adjon Isten minden jót

Népének – Az esztendő fordulóján

Nagy László – Adjon az Isten

Dayka Gábor - Az új esztendőnek első napjára

Programajánló