• Szilveszteri, újévi versek

    Tompa Mihály: Új évkor 

    Isten házába gyűl
    A hívő nép új évnek ünnepén;
    Holott forró imát
    A buzgó néppel híven mondok én.
     
    És a fohász imígy
    Száll ég felé: ajándokozz nekünk
    Az új év kezdetén
    Új szívet, új lelket, jó Istenünk!
     
    S mig érzeménye így
    Felbuzdult lelkemnek mennyben mulat:
    Ki nem feledhetem
    Imámbul a lányt, imádottamat;
     
    S imé nyilt ajkamon
    Véletlenűl ez új fohászt lelem:
    Maradjon, oh leány,
    Kebledben a régi szív s érzelem!
       

    Csorba Győző: Régi szilveszter 

    Tombola volt s tánc hajnalig.
    Ternó, kvaternó..., porcelán-
    bögrét és káposztagyalut
    nyertem, s parasztlegény-barátaimmal,
    mikor magunk maradtunk,
    eljártam egy kesergőt.
    Aztán meg szürkület felé
    újévet indultunk köszönteni.
     
    Egy ifjú párhoz vitt első utunk.
    A férj ? kevéssel azelőtt legény -
    pajtásunk ? ádáz bömbölésre
    eresztett csak be.
    A szobába törtünk.
    Az asszony két fonatba bontott
    hajával, pislogó szemével ágyban
    maradt, és csöppet sem látszott örülni.
    Cigánydalt ordítoztunk, bort kerestünk.
    A férj hosszú alsóban futkosott,
    míg nem került elő ital.
     
    A melegtől, a döngölt szoba föld-
    szagától, az asszonytest és az ágy
    illatától szédülve támolyogtam
    ki a szabadba, szinte úgy vedeltem
    a csípős, tiszta levegőt, de akkor
    egyszerre fázni kezdtem, szótalan
    s rosszkedvű lettem, és hiába
    kérdezték társaim: Mi van veled?
    otthagytam válasz nélkül őket.
      

    Vörösmarty Mihály: Újesztendei szép kívánság

    Kormosan, de tiszta szívvel,
    A füst barna fiai
    Beköszönünk ma hozzátok,
    Házak boldog urai.
    És kivánunk, és ohajtunk
    Újnál újabb esztendőt,
    Szerencsével rakodottat,
    Nem is egyet, sem kettőt,
    Hanem igen, igen sokat,
    Annyit, mint a kis világ,
    Mennyi csillag van az égen,
    Régi fákon mennyi ág.
    De talán az sok is volna;
    Semmiből sem jó a sok;
    Éljetek míg kedvetek tart,
    Éljen úri házatok,
    Míg a szép leány kapós lesz,
    S kedves a bor, és kenyér,
    Míg szomszédba a magyarnak
    Nem kell futni ezekért,
    Míg szivetek, mint a gyertya
    Oly vídámon égdegel,
    Szemetekben az örömtűz,
    És az erő nem hal el;
    Majd ha egykor kürtőtökben
    A pók szövi hálóját,
    S vendég hagyta házatokból
    Füst nem ontja fel magát,
    Majd ha nem lesz mit vakarni
    Sem odafenn, sem alúl,
    S a korommal a vígság is
    Mindörökre elvonúl,
    Akkor még ki kérdi többé,
    Hány meg hány hét a világ?
    Jobb fekügyék a gödörbe,
    És takarja el magát.
    De az Isten ójon attól!
    Éljen a szent vígaság,
    Ezt ohajtja a Földvári
    Tűzkármentő Társaság.
      

    Ady Endre: Boldog új évet

    Ezúttal sírva, szépen
    Forgok meg lelkemnek régi
    Gyermekes életében:
    Boldog új évet kivánok.
     
    Boldog új évet kivánok,
    Mindenki tovább bírja
    E rettenetet,
    E szamárságot,
    Mint szegény, mint bírom én, én,
    Gyönyörködve,
    Óh, én szegény
    Lelki kémény.
    Boldog új évet kivánok.
     
    Ontom a füstjét
    A szavaimnak,
    Pólyálva és idegesen,
    Be messze ringnak
    Az én régi terveim,
    Az én régi társaim is
    De messze vannak,
    Boldog új évet kivánok.
     
    Új év Istene, tarts meg
    Magamnak
    S tarts meg mindenkit
    A réginek,
    Ha lehet:
    Boldog új évet kivánok.
     
    Ady Endre
    Ady Endre
    (forrás:biksady.com)
     
     

    Tóth Árpád: Újév reggele 

    Véget ért a
    Szilveszter-éji szender.
    Felkelne az ember.
    De nem mer.
    Mert jön a kenetes
    Basszusú szemetes.
    És jön a gyászos
    Szopránu gázos.
    Jön a májfoltos
    Sarki boltos.
    Sőt, jön a bordó
    Orrú levélhordó.
    Jönni nem restel
    Hajlongó testtel
    Uram s parancsolóm:
    A házmester.
    Vele jön nyájas kibice,
    A vice.
    Jő és belém kiván sokat
    A nő, aki rám mosogat.
    Jön vidáman a szabószámla,
    S arcáról a bőr le nem hámla.
    Jön bús, fekete sál alatt
    A temetési vállalat.
    S jön az olcsóságmentes
    Hentes.
    És buékot nyihogat, ó,
    Minden páholynyitogató.
    Fiákeres és ószeres
    Reámborulnak: ó, szeress!
    És jön emez, és jön amaz,
    És jön háromszor ugyanaz.
    S jönnek tizezren.
    S ájultan fekszem.
    S tolongnak vadul
    Az ágyam körül,
    S direkt mind az én
    Újévemnek örül.
    Nyüzsögnek zsúfolt rendben
    A széken, asztalon, kredencen
    És a sézlongon.
    És keresztül a sok tolongón
    Hozzám jutni alig tuda
    A guta.
      

    Arany János: Szilveszter-éjen 

    A vén sirásó haldokol:
    Vígan tehát ágya körül!
    Ki annyit sirba fektetett,
    Most a sor őreá kerül.
    Hajrá fiúk! ez a pohár
    Az elfolyt nyolcszáz-ötvenért!
    Kivan, - nincs egy nap híja se -
    Bohó, ki többet is remélt!
     
    Már ezt leőrtük, úgy ahogy,
    Ami kevés még hátra van,
    - Habár csak ellentétül is -
    Virrasszuk dal között, vigan.
    Hajrá fiúk! ez a pohár
    Ama békés türelemért,
    Hogy a halandó újba kezd,
    Ha egy rossz ó-évet lemért!
     
    Hányan vagyunk, kik a sorstól
    Rongyot kapánk élet helyett,
    Mégis, mivelhogy nincs különb,
    Hordjuk biz azt, amíg lehet!
    Hajrá fiúk! ez a pohár
    A szenvedő embernemért,
    Mely várva tűr, csalódva hisz -
    S túl birja élni a reményt!
     
    Zörgetnek a ház ablakán:
    Egy vak madár az, mely repűl,
    A förgeteg; - mint fiú, esik!
    Maradhat! tágasabb kivűl.
    Hajrá fiúk! ez a pohár
    Azért, ki bujdokolva jár
    És nincs, hová - egy ilyen éjt
    Kihúzni - hajtaná fejét!
     
    Mit bánjuk, hogy lejár az év!
    Énekre ajk és táncra láb!
    Használja, ki mozogni tud,
    Ezt az előnyét legalább.
    Hajrá fiúk! ez a pohár...
    Föl a kehelyt, koccantsatok!
    Csörgése szóljon, hogy kikért,
    És szóljon az, hogy hallgatok.
     
    Vígan! az ó év haldokol,
    Nevessünk mint örökösi, -
    Pedig bizony semmit se hágy
    Annak, ki végpercét lesi.
    Hajrá fiúk! ez a pohár
    Az évért, mely kiszenvede;
    Emléke fönn lesz holnap is...
    Egy kis mámor futó köde.
      

    7. Illyés Gyula – Ujév napján írtam 

    Karácsonyra, hó lesz, jósolta a naptár
    és lett is valóban. Mintha ezer kaptár
    nyilt volna az égen: zümmögve kerengtek
    a pihék s ellepték már az egész kertet.
    Az ablaknál álltam, néztem hogyan szállnak,
    egyesek közülük vissza-visszaszálltak.
    Rajzott az egész táj! Estefelé csöngve
    szánkók szaladtak el odalent a völgybe
    láthatatlanul, tán egy tündérmesébe...
    A lágy alkonyattal szétömölt a tájon
    a szivetzsongitó rejtelmes karácsony.
    Nyugtalan forogtam a fülledt konyhában.
    Mire vártam? ma sem tudom mire vártam.
    Akkoriban én ugy képzeltem az évet,
    mint egy hosszu utat. Mostan ér majd véget,
    hallottam és láttam, hogy mindenki örül,
    anyám frissen forgott a kis tüzhely körül...
    Akkoriban én ugy képzeltem az időt,
    mint egy hosszu, hosszu változatos mezőt,
    elején tavaszi virágok nyilottak,
    arrébb a nyár arany kepéi ragyogtak
    majd gyümölccsel terhes őszi fák... emegett
    ködpárákba vesző magas havas hegyek
    és e hegyek mögött, ott volt az év vége:
    egy szörnyü szakadék zuzmorával, jéggel,-
    igy képzeltem nyáron... és hittem előre,
    hogy ott feljutok majd valami tetőre
    s messze látok onnan... a havas táj fölött
    meglátom az annyit emlegetett jövőt,
    a jövendőt, miről nem volt semmi képem,
    valami ligetnek, szép ligetnek véltem,
    lombjai a szélben fényesen lengenek,
    felette koszorut állnak a fellegek...
    Most, most majd meglátom! s titkos szorongásban
    éltem napról napra december havában.
    Közelgett az ünnep. Kint a nedves kazlak
    reggelente harsány aranyszint ontottak.
    Aztán hó lett és csend, nagy csend, csak a bezárt
    kakasok hallattak pár kukorékolást,
    szinte emelkedni éreztem a tájat,
    a kedves dombokat, az ismerős fákat,
    s havas udvarunkat fürge talpam alatt -
    És eljött az ünnep s minden lapos maradt.
    Évre évek multak azóta s én sokszor
    vártam még gyermekként az évfordulatkor,
    hogy majd csucsra érek s gyakran már-már hittem,
    hogy látok valamit, - másszor legyintettem
    s Szilveszter csuszamló, sikongató éjjén
    részegen pörögtem az év meredélyén.
    Borzongva ébredtem, sik, havas reggelen
    járt szemem s undorral láttam: ez a jelen
    ez a lapos hideg, amelyből sárosan
    nyult egy-egy országut előre gyászosan -
    Megindultam rajta, tudtam nem fölfelé,
    zord arccal mentem uj s uj szakadék elé...
    Néha még fölvágtam rémülten fejemet,
    csak egyszer, csak egyszer ints még, régi liget!
     
    Ujév napján irtam, amit eddig irtam,
    holt emlékim fölött árván virrasztottam.
    Melyen át először néztem szét e földön,
    a kis ablakot most szomoruan törlöm;
    nézem a hófedte határt fáradt szemmel:
    fehér buckáival mint megőszült tenger -
    Elállt a havazás, csak itt-ott csap még fel
    egy kis hó a szélben, mint vihar szüntével
    az utolsó habok, aztán az is elül, -
    s ím a hajótörött szemén könny melegül:
    Hol vagy te jövendő? Hóban ködben állnak
    jegenyéi ott fenn a régi hegyhátnak
    s az uj esztendőbe bukott vidék felett
    el-eltünedeznek mint a kisértetek.
    Ország sülyedt itt hó, éhség, nyomor alá,
    rajta mint vizipók futkároz a halál.
     
     

    Ágh István - Újesztendei várakozás

    Megkönnyebbült lélekkel fogadom
    a naptári öregkort, ezt is megértem
    annyi kétség, baljóslat ellenére,
    már nem fújom Szilveszter éjjelén,
    révült ördögűző, a papírtrombitát,
    ám azt se firtatom, hogyan s mitől
    vészeltem át az önpusztító időt,
    a heveny és idült bajokat, s miféle
    hajlam, kedvező csillagok következtében.
     
    Szibériai temetőben találkoztam
    ennyi korai halálra utaló adattal,
    túljutottam a dátumokon, ahogy
    a toroklobos aggastyán Babitsot
    olvasgatva nyúltam a könyvespolcra,
    s nemcsak évekre, hónapra, napra is
    kiszámoltam, melyikünk mennyit élt,
    közben különleges, sajnálattal vegyes
    elégültség fogott el, ha már őt is túléltem.
     
    Nem tartom számon, mit írtak a költők
    öreg korukban, miféle cseleket
    aszaltak a különbéke érdekében,
    nem becsmérlem sárkányomat, mint fennhéjázó
    mesehős, nem leplezem félelmemet iróniával,
    tudomásul veszem, aki megjelent legbelűl,
    s lopakodik, alattomban terjeszkedik,
    lefoglal magának annyit, ahány kiló
    vagyok meztelenűl és éhgyomorral.
     
    Ahogy a hamu a parazsat bekeríti, s lefojtja
    utolsó lobbanással rettenetes sötétben,
    egyszerre az leszek, amihez nincs közöm,
    akár kihúzott, aláejtett fogamhoz,
    mert csak a képzelet emléke múlhatatlan,
    melyet véletlen hajó usztat fedélzetén
    oda, hol minden parttalan, lélekszerű,
    mint az éteri erdők árnyéka, foghatatlan,
    hangtalan és visszfénytelen a teljes napsütésben
      

    Arany JánosAlmanach 1878-ra

    Itt van tehát: megjött az Új év,
    Mint biztató előlegem;
    Háromszázhatvanöt nap-éjre
    Halvány reményszínt *) hoz nekem;
    Bár majd, ha eljön a valódi,
    Nem lesz, mint most, ruhája zöld;
    Inkább hiszem, hogy a küszöbnél
    Fejér, halotti leplet ölt.
    Légy üdvöz, Év, e zöld burokban!
    Elfogadom a jóslatot,
    És köszönöm, hogy a jövőre
    Kilátásom' tovább nyitod:
    ------------------------
    *) Az akadémiai Almanach borítéka
    rendesen halvány zöld.
     
    Hisz' egy időtül fogva nálam
    Látás, kilátás oly rövid!...
    Ha meg nem érném: gondolatban
    Hadd élvezem át örömid.
    Mindjárt az első nap rohammal
    Köszönt boldog-boldogtalan;
    Oly ünnep ez (no! nem panaszlom),
    Midőn szív s tárca nyitva van;
    S egy "szellemdús" játék (amelynek
    Nem kellett nagy heuréka)
    A pénz-pazarláshoz időd' is
    Ellopja: a "b. u. é. k."
    Aztán jön a farsang, -- az árvíz
    Mátyás körül, mely "tört jeget";
    Szegény kiöntött ürge-népség
    Verdesi jajjal az eget;
    Mi táncolunk a szenvedőkért,
    Bőven fogunk pazarlani:
    S ha nem csordúl -- százezreinkből
    Csöppen nekik is valami.
    Aztán jön, amely "gólyafőt mos"
    A híres márciusi hó,
    Ha "Gergely megrázza szakállát" --
    No meg böjt, executio.
    E hó egy napját űltem én is
    Már két közép embernyomig:
    "Simplicius" napján születtem:
    "Simplex" maradtam holtomig.
    Ápril minden nedvet kiszáraszt,
    Májusba' jőnek a fagyok; --
    S ha sáska, féreg, rozsda nem járt,
    S a június szépen ragyog
    S a július "meg nem szorítja":
    Még a vetés bőven terem;
    Örvend az úr, -- hát még az asszony!
    Lesz csipke több is, meg selyem.
    Míg a paraszt izzad, mi gazdák
    Fürdőre járunk, hűsleni,
    A repce-, gyapju- s más előleg
    A csorbát szépen kifeni;
      

    Tóth Árpád – Újévi vers a vén házalóról és a fiatal vigécről 

    Hölgyeim és uraim,
    Tizenkettőt kongott az óra,
    Figyeljenek most szépen, ahogy illik,
    Erre az érzelmes búcsúztatóra,
    Melyet mint "hősnő" most elrebegek,
    Lévén az én szerepeim
    A tragikus és komoly szerepek.
    Jelentem hát a hölgyeknek s uraknak,
    Hogy míg önök itt ölébe csücsültek
    Pezsgős jókedvnek s rózsás hangulatnak,
    S mulatnak,
    Azalatt meghalt az öreg Náthán,
    Akinek bánat-batyu volt a hátán,
    Meghalt a könnyet mázoló,
    Vesékbe gázoló,
    Rossz portékákkal házaló
    Ó esztendő,
    S most új, vígabb élet kezdendő!
     
    S hogy e vígságot stilusosan adjam,
    A hősnő-jelleget, bárhogy is szeretem,
    Most levetem,
    És eljátszom önök előtt
    Egy lengébb s vígabb szerepem
    A zord jambusokat ma csípje kánya,
    Ma én vagyok Szilveszter szobalánya,
    S bejelentem,
    Hogy most egy új vendég érkezett,
    Valami víg monoplánszerkezet
    Röpítette ide,
    S két nagy koffer van a két kezibe,
    Melyekben, mondja, jó kedvet és mámort
    S más ilyen finom, kedves portékát hord.
    S átnyújtotta a névjegyét,
    Hogy hozzam be s mondjam meg a nevét,
    Hogy ő a Boldogság és Társa-cég
    Kiváló s megbízható utazója,
    S a neve, mely mással össze nem tévesztendő,
    A neve - Boldog Újesztendő!
     
    Kérem, ez ifjút a kofferjével
    És minden drága offertjével
    Fogadják szívesen!
    Úgy látszik, megbízható vigéc,
    Bizalomkeltő, ahogy kinéz,
    Bár még Bérczinél is sihederebb,
    Jóképű s elegáns gyerek,
    S mivel a rendelés máris elkezdendő,
    Hát kezdem én s mondom: nos, újesztendő,
    Lássuk, hogy milyen finom árut tart most,
    Kérek ezennel egy forró, zúgó tapsot!
     
    A jó szilveszteri sms minden évben fontos kérdés
    A szilveszter hagyományos itala
    (forrás: soosto.freeblog.hu)
      

    Petőfi Sándor - Szilveszter éje 1847-ben

    1 
    Hej, vannnak ma számadások!
    Háziasszony, házigazda,
    Mit bevett és kiadott az
    Év folytában, összeadja.
     
    Vizsgálják a pénzes erszényt,
    Mennyi volt benn s mennyi van még,
    S törlik le a verítéket,
    Mellyel azt a pénzt szerezték.
     
    Feleségem, lásd, milyen jó,
    Hogy minékünk nincsen pénzünk:
    Nem piszkoljuk be kezünket,
    S nem csorog a verítékünk.
     
    Amazoknak a ládáik,
    Minekünk szíveink telvék...
    Az milyen szegény gazdagság!
    Ez milyen gazdag szegénység!
     
    2 
    Még csak egymagam valék
    Tavaly ilyentájban,
    Az idén már kettecskén
    Vagyunk a szobában.
     
    Furcsa lesz, ha már ez egy
    Darabig majd így mén:
    Esztendőre hármacskán,
    Azután négyecskén.
     
    3 
    De félre, félre a tréfával,
    Hisz beteg mellett állunk;
    Beteg, haldoklik az esztendő,
    Ez a mi drága kedves jóbarátunk...
    Fonjunk áldásból líliomfüzért,
    Megkoszorúzni haldokló fejét.
     
    Ő adta össze kezeinket,
    Válhatlanúl, örökre,
    Ő szállitá föl lelkeinket
    Nem ismert és nem sejtett örömekre...
    Fonjunk áldásból líliomfüzért,
    Megkoszorúzni haldokló fejét.
     
    Az a kevés bú, mit koronként
    Szivünkre rácseppente,
    Nem keseríté boldogságunk,
    Sőt azt még sokkal édesebbé tette...
    Fonjunk áldásból líliomfüzért,
    Megkoszorúzni haldokló fejét.
     
    Haldoklik ő, már csak néhány halk
    Szívdobbanás van hátra,
    S az örök éj borúl e szemre,
    Mely boldogságunk hajnalfényét látta...
    Fonjunk áldásból líliomfüzért,
    Megkoszorúzni haldokló fejét.
     
    4 
    Az esztendőnek a halála
    Oly ünnepélyes egy halál!
    Ilyenkor minden jobb halandó
    Elzárkozik, magába száll,
     
    S nem hogy barátnak, hanem még az
    Ellenségnek is megbocsát,
    És ez valóban nagyszerű, szép;
    De én is így tegyek-e hát?
     
    Csak a zsarnok s a szolgalélek,
    E kettő az én ellenem,
    S én zsarnokoknak s rabszolgáknak
    Bocsássak meg?... nem, sohasem!
     
    Az isten ítélőszékénél,
    Még ott sem mondok egyebet:
    "Hogysem ezeknek megbocsássak,
    Inkább elkárhozott legyek!"
     
     
     

    12. Várnai Zseni – Te új világ

    Te Új Világ, jóra törekvő,
    bár te lennél az a rég várt,
    békét hozó, csodás esztendő,
    mely az Idők méhében érik
    talán már évmilliók óta...
    s most a mi Századunk tüzében,
    most válik nagy... igaz valóra...
    Boldog új évet, emberek!
     
     

    Szalai Borbála – Újévi kívánság 

    Tiktakolva
    jár az óra –
    pergeti a perceket,
    mutatója
    nesztelenül
    éjfél felé lépeget.
     
    Útra készen
    áll az óév:
    vállra vette batyuját,
    szolgálatát
    hamarosan
    új esztendő veszi át...
     
    Tizenkettőt
    üt az óra –
    s a várt vendég beköszön:
    fenyőfákon
    gyertyák gyúlnak -
    minden csupa fényözön...
     
    Hozzon ez az
    új esztendő
    mindenkinek örömet,
    békességben,
    boldogságban
    nőjenek a gyerekek!
     
     

    Vető János – Pirosbetűs napok

    Január egy
    Április négy
    Húsvét és május egy, készen van ez a fél év
    Augusztus húsz
    November hét
    Karácsony és
    Szilveszteréj
    Elment az év
    Megint egy év
     
    Tükörbe ha
    Meglátod őt
    Nem tudni honnan de mégiscsak ismered őt
    Megismered a terajtad múló időt
    Fényképeken
    Festményeken
    Felismered
    El is hiszed
     
    Itt van tehát
    Itt vár terád
    Lehet igaz
    Lehet csaló
    Nem az a szép
    Nem az a jó
     
    Üres a tér
    És nem beszél
    Senki ma arról hogy mit hoz az év
    Senki se jósol ma arról hogy mit hoz a tél
    Atomcsapást
    Nehézesőt
    Nem ismered
    Nem is szabad
    Nem is lehet
    Nem is mered
    Nem is tudod
    Nem is lehet
    Nem is szabad
    Nem is mered
     
    Minden felől
    Nehéz eső
    Digitálisan is áll az idő
    Lámpával kereshetsz akkor se jövök elő
    Mert eltűnök
    És mint a köd
    Beborítok
    Lesüllyedek
    Eltüntetek
    Elillanok
      

    Tariska Szabolcs – Különös szilveszter 

    Különös szilveszter, köszön egy hóember,
    Utánunk néz, míg száll velünk a bűvös szék,
    Különös szilveszter, táncol a hóember,
    Akár egy filmben, felvillan sok furcsa kép.
    Szilveszteri idézetek
    Egy csordult szelence szilveszterlencse
    Sárkerék-szekéren kerekudvarra ér.
    Veszünk belőle - talán jövőre -
    Nagy télködökre fodros ölelést.
      

    Magyar népdal 

    Szilveszteri ködös éjjel járom az utcákat,
    Hordozgatok a szívemben ezer égő vágyat.
    Nincsen senki, aki előtt kitárnám a lelkem,
    Nincsen, aki az új évben köszöntene engem.
      

    Magyar népdal 

    Szilveszterkor eszembe jut, hogy múlnak az évek,
    Hogy mily nagy a szomorúság, amiben én élek.
    Fehéredik már a hajam, elhervadok csendben,
    Meghalok majd anélkül, hogy szeretnének engem.
     
     

    Népköltés 

    Dicsértessék a jó Isten Krisztus!
    Angyal szál az égből, ruhája hófehér
    csillagokon lépdel, míg a földre le ér.
    Jobbjában az új év, még fátyol borítja,
    de az ó esztendőnek készen már a sírja.
    Angyal édes angyal, lebbencsd föl a fátylat,
    hogy az új esztendőben ne érjen sok bánat.
    Hozz reánk örömet, áldást, békességet,
    hogy melegebben süssön a nap a házunk felett.
      

    Háromszéki rigmus

    Itt az Újév, új jót hozzon,
    Régi jónktól meg ne fosszon.
    Hogyha új jót nem is hozhat,
    Vigye el a régi rosszat!
      
    20. Csanádi Imre : Hónapsoroló
    Új év, új év, új esztendő
    Hány csemetéd van?
    Tíz meg kettő.
    Jégen járó január,
    Fagyot fújó február,
    Rügymozdító március,
    Április füttyös, fiús,
    Virághabos víg május,
    Kalászkonyító június,
    Kaszasuhintó július,
    Aranyat izzó augusztus,
    Szőlőszagú szeptember,
    Levelet osztó október,
    Ködnevelő november,
    Deres, darázs, december.
      

    Weöres Sándor - Újesztendő

    Új esztendő küszöbét
    hó fedi,
    örökzöldjét zivatar
    tépkedi.
     
    Újesztendő fut tovább:
    fény-özön,
    virágnyitó kikelet
    ránk köszön.
     
    Aztán az év közepe,
    nyár heve,
    megérik a gabona
    sűrüje.
     
    Túl az esztendő felén
    itt az ősz,
    piros, kék gyümölcs virít,
    lomb esőz.
     
    Túlsó küszöbét megint
    fedi hó.
    Ha nem töltöd hasztalan,
    az a jó.
     
     

    Sarkady Sándor – Ide jöttem, itt állok

    Idejöttem, itt állok,
    Minden jót kívánok:
    Bundát, csizmát, kalapot,
    Göndörszőrű malacot.
     
    Legyen aranyekéje,
    Egy holdon száz kepéje
    Tokajiból tíz akója-
    Hintón járjon Makóra!
     
    Bokrosodjék kalásza,
    Gangosodjék a háza-
    Százesztendős korában
    Tűz égjen a pipában!
      

    Sarkady Sándor – Újévi köszöntő 

    Komámuram bújjék be!
    Mi jót hozott újévre?
    Komatálat, bablencsét,
    Kívánok jó szerencsét.
     
    Cifra csizmát, cifra szűrt,
    Teli pincét, teli csűrt,
    Fehér cipót, piros bort,
    Decemberi disznótort.
     
    Rámás csizmát, kalapot
    Tizenhárom malacot
    Ezer tyúkot, búbosat
    Egy bukszát, de púposat.
     
    Almát, körtét, potyogóst
    Libát, kacsát, totyogóst
    Lova járjon csikóval
    Borát mérje akóval.
     
    Bokrosodjék kalásza
    Gangosodjék a háza
    Százesztendős korában
    Tűz égjen a pipába.
     
     

    Arany János – Alkalmi vers 

    Az új évet (ócska tárgy!)
    Kell megénekelnem,
    Hálálkodva, ahogy illik,
    Poharat emelnem.
    Mit van mit kívánni még
    Ily áldott időben? -
    Adjon Isten, ami nincs,
    Ez új esztendőben.
     
    Olcsó legyen a kenyér,
    A gabona áros;
    Jól fizesse a tinót
    S nyerjen a mészáros,
    Mérje pedig szöszön-boron,
    Font kijárja bőven.
    Adjon Isten, ami nincs,
    Ez új esztendőben.
     
    Senkinek a nyakára
    Ne vigyenek kontót;
    Valaki csak ráteszen,
    Nyerje meg a lottót;
    Annyi pénzünk legyen, hogy!
    Még pedig pengőben.
    Adjon Isten, ami nincs,
    Ez új esztendőben.
     
    Szegény ember malacának
    Egy híja se essék;
    Messze járjon dög, halál,
    Burgonya-betegség;
    Orvos, bakó a díját
    Kapja heverőben.
    Adjon Isten, ami nincs,
    Ez új esztendőben.
     
    Tücski-hajcski baromnak
    Sokasuljon lába;
    Boci járjon mezőre,
    Gyermek iskolába;
    Gyarapodjék a magyar
    Számra, mint erőben.
    Adjon Isten, ami nincs,
    Ez új esztendőben.
     
    Kívül, belül maradjon
    Békében az ország;
    A vásárra menőket
    Sehol ki ne fosszák.
    Béke legyen a háznál
    És a szívredőben.
    Adjon Isten, ami nincs,
    Ez új esztendőben.
     
    A bíró is, mint eddig,
    Tisztét jól betöltse:
    Víz kedviért a babát
    Soha ki ne öntse;
    Emberiség, igazság
    Egyik serpenyőben.
    Adjon Isten, ami nincs,
    Ez új esztendőben.
     
    Zenebona, babona,
    Huzavona vesszen!
    Visszavonás, levonás
    Minket ne epesszen.
    Legyen egység, türelem,
    Hit a jövendőben.
    Adjon Isten, ami nincs,
    Ez új esztendőben.
     
    Nagy uraink (ha élnek)
    Nőjenek nagyobbra;
    Áldozzanak, legyen is mit,
    Mégse üssék dobra;
    Nemzetiségünk mellett
    Buzogjanak hően.
    Adjon Isten, ami nincs,
    Ez új esztendőben.
     
    Író pedig írónak
    Szemét ki ne ássa, -
    Ne is legyen az idén
    Napfogyatkozása
    Jó erkölcs-, eszme-, hírnév-,
    S előfizetőben.
    Adjon Isten, ami nincs,
    Ez új esztendőben.
     
    Mire üssek még pohárt?
    Asszonyi hűségre?
    Barátság-, polgár-erény-,
    Vagy mi más egyébre?
    Hiszen ezek közöttünk
    Vannak /kelendőben/.
    Tudj Isten, mi minden nincs
    Ez új esztendőben!
      

    Népköltés – Adjon Isten minden jót 

    Adjon Isten minden jót
    Ez új esztendőben:
    Jobb üdőt, mint tavaly volt,
    Ez új esztendőben;
    Jó tavaszt, őszt, telet, nyárt,
    Jó termést és jó vásárt
    Ez új esztendőben;
     
    Adjon Isten minden jót
    Ez új esztendőben:
    Zsíros esőt, kövér hót,
    Ez új esztendőben;
    Bő aratást, szüretet,
    Egészséget, jó kedvet
    Ez új esztendőben!
     
    Adjon Isten minden jót
    Ez új esztendőben:
    Drága jó bort, olcsó sót
    Ez új esztendőben;
    Jó kenyeret, szalonnát
    Tizenkét hónapon át
    Ez új esztendőben!
     
    Adjon Isten minden jót
    Ez új esztendőben:
    Vegye el mind a nem jót,
    Ez új esztendőben;
    Mitől félünk, mentsen meg,
    Amit várunk, legyen meg,
    Ez új esztendőben!
      

    Népének – Az esztendő fordulóján 

    Az esztendő fordulóján
    Összegyűltünk mind ez órán,
    Oltárodnál leborulunk háladásra,
    Mindentudó színed előtt számadásra.
     
    A múló év minden napja
    Kegyelmedet megmutatja.
    Testi-lelki bajainkban gyógyítottál,
    Haláltestvér karjaitól megtartottál.
     
    A mezőket te ruházod,
    Ég madarát te táplálod,
    Nem engedtél elpusztulni árván minket,
    És megadtad mindennapi kenyerünket.
     
    Könnyeinket szárítgattad,
    Homlokunkat simogattad,
    Ha tévedtünk, a jó útra rátereltél,
    Ha elestünk, irgalmasan fölemeltél.
     
    Hálásan hát megfogadjuk,
    Törvényedet el nem hagyjuk,
    Új esztendő minden napján légy mellettünk,
    Hogy a bűnnek szeplője se érje lelkünk.
     
    S ha majd eljön a végóra,
    Ajkunk nyílik búcsúszóra,
    Hozzád vigye lelkünket az őrzőangyal,
    Hol nincsen nap, nincsen éj, csak örök hajnal.
      

    Nagy László – Adjon az Isten

    Adjon az Isten
    szerencsét,
    szerelmet, forró
    kemencét.
    üres vékámba,
    gabonát,
    árva kezembe
    parolát,
    lámpámba lángot,
    ne kelljen
    korán az ágyra hevernem,
    kérdésre választ
    ő küldjön,
    hogy hitem széjjel
    ne düljön,
    adjon az Isten
    fényeket,
    temetők helyett
    életet ?
    nekem a kérés
    nagy szégyen,
    adjon úgyis, ha
    nem kérem.
      

    Dayka Gábor - Az új esztendőnek első napjára 

    Eggy esztendő ismét el-múlt,
    S által-repűlt setét honjába:
    De kedvem újra bé-borúlt.
    Mit várom végemet heába?
    S esdeklem a halál után?
    Vélvén, hogy fájdalmim meg-szűnnek,
    Ha napjai majd által-tűnnek,
    Bús éltemnek, s az Ég meg-szán -

    O Sors! mert nints többé reményem -
    Alá nyomott a tsüggedés -
    Hogy fel-virradhat még Nap-fényem:
    Utól értt a bal-végezés -
    O szánj-meg, s vond-elébb halálom!
    Meg-halni nékem tsendes álom.
    Tekéntsd keservim! nem de nem
    Lassú halál bús lételem? -

    Ha e világon annyi élni:
    Mint úntalan jajgatni, félni,
    Sorvadni a kereszt alatt:
    Még nem az ember által-hat
    Az életnek keskeny köréből,
    S a főld gyomrába vissza tér,
    S a Végezés rejtett töréből
    Ki-fejtve gyászos véget ér: -

    Ó már meg-érttem a halálnak,
    Szegezzd rám mérges íjjad! ím
    Már nintsenek több könnyeim -
    Szép napjaim mord télr