Óévbúcsúztatás Krakkóban

Szilveszterezz Lengyelország varázslatos egyetemvárosában. Nappal végigjárhatod az elbűvölő középkori óvárost, este pedig jobbnál jobb óévbúcsúztató programokban lehet részed Krakkó szórakózóhelyein és sörözőiben.

Krakkó (lengyelül: Kraków) Lengyelország második legnépesebb városa, lakosainak száma 760 000 fő. 1795-ig Lengyelország fővárosa volt. A város kulturális, oktatási és turisztikai központ egyben, és a krakkói főegyházmegye székhelye. Ez az ország egyik legfontosabb közúti és vasúti csomópontja, a közeli Balicében található az ország második legnagyobb nemzetközi fontosságú reptere.
 
A város Visztula (Wisła) folyó partján fekszik, a folyó felső részén. A városból látszódnak a Kárpátok északi nyúlványai, de maga Krakkó síkvidéken terül el. Mindössze a Wawel domb emelkedik néhány tíz méterre a Visztula fölé. Éghajlata mérsékelt, s földrajzi elhelyezkedéséből következően hűvösebb és sokfélébb a magyarországinál. A tél változatos, van, hogy esik a hó, de olyan is előfordul, hogy több éven át nem havazik.

Krakkó minden évszakban csodálatos élményt nyújt az idelátogatóknak. A város varázsa különleges,  múltidéző hangulatában rejlik. A macskaköves utcákat járva különböző korok időződnek fel - felsejlik a rusztikus középkor, a barokk pompája, de a 19. századi virágzó egyetemváros képe is. 
 

Viharos történelem

A települést szláv törzsek az 5. században népesítették be, majd 1000-től püspöki székhely lett. 1257-ben városi rangot kapott, ekkor kezdett kialakulni a mai Óváros. 1038-ban, Újító Kázmér (Kazimierz Odnowiciel) uralkodása alatt lett Lengyelország fővárosa. 

A kelet-nyugat kapujában fekvő városközépkor és a korújakor során több birodalomhoz is tartozott, még a svédek is meghódították. Az évszázadok során többek között volt Anjou-házi, de még magyar uralkodója is a térségnek - ennek is köszönhető a sok magyar vonatkozású nevezetesség a városban.
 
A város 1795-től 1809-ig Ausztria fennhatósága alatt állt. 1809 és 1815 között a formálisan önálló Varsói Hercegséghez tartozott, majd 1846-ig szintén formálisan szabad város volt. Stratégiai okokból ekkoriban bontották le a városfalak nagy részét az osztrák hatóságok, hogy gyengítsék a védekezőképességet, és jött létre a belváros körül Planty park, mely a mai napig körülöleli az óvárost. A bontástól a fal egy része, a Városi Arzenál és a Flórián-kapu menekült meg. Az 1846-i krakkói felkelés leverése után Ausztria ismét magához csatolta. 1850-ben a városnak csaknem fele tűzvész martaléka lett.
 
Krakkó 1918-ban a függetlenné vált, újjáalakult lengyel állam része lett. 1939-1945 között a nemzetiszocialista Német Birodalom által kialakított Lengyel Főkormányzóság székhelye volt. 1945 óta ismét Lengyelországhoz tartozik.

Az UNESCO 1978-ban a kulturális világörökség részévé nyilvánította az Óvárost és a Wawelt.
 
Krakkó emellett híres egykori zsidónegyedéről (Kazimierz) is, amelynek fennmaradt része szintén a központ közelében található. A középkortól kezdve nagyszámú zsidó kisebbség élt a városban, a második világháborúig az izraeliták száma elérte a 60 ezer főt. A holokausztot azonban csak pár száz krakkói zsidó élte túl, nagy részüket koncentrációs táborokba, kényszermunkára hurcolták, vagy a városi pogromokban vesztették életüket. E hatalmas lélekszámú közösség elpusztulása fájó pont Krakkó történelmében, és a mai napig érződik a falak között ennek a sokszínű kultúrának a hiánya.
 

Elérhető szilveszteri szállások a városban

 
 

Aki nem szereti a hoteleket, az apartmanokat itt talál. ###ROADBLOCK1###