A pezsgő számos híres ember nevéhez kötődik; Napóleon csupán a Waterloo-i ütközet előtt nem állt meg Champagne-ban, egyébként rendszeres fogyasztója volt a pezsgőnek. Churchill is hasonlóan gondolkodott, szerinte a mértékletes pezsgőfogyasztás élénkíti az elmét, számára ez napi ¾ palack jelentett. A Titanic vízrebocsátásakor pedig elmulasztották a pezsgős felavatást…

 

A pezsgő az emberiség újkori történetének meghatározó italává vált. Története mélyre nyúlik vissza, történelmi pillanatokhoz, örömökhöz és tragédiákhoz köthető. Fogyasztása bármilyen alkalom kísérője lehet, mára a pezsgő nem ital, hanem életforma lett. A kérdés egyedül az, hogy mit rejt a palack.

  

  

Mint ismert a champagne-i pezsgő a megismételhetetlen ital kategóriája, mely a pezsgőről való egyedi gondolkodásban és tapasztalatban rejlik. Ehhez társul a szőlőfajta, a termőhelyi jellegzetesség és a technológia. Mindezek együttesen adják a champagne-i pezsgő karakterét, melyet a többi buborékos ital megpróbál követni. Az évente 300 millió palackszámot csak a prosecco-nak sikerült megközelítenie.

 

A világon az összes értékesített mennyiség 2 milliárd palack, mely közel 50 ország között oszlik meg, de több mint kétharmadát négy ország határozza meg. Közülük Franciaország számít a legnagyobb termelőnek, mögötte Németország kicsivel lemaradva. Jelentős mennyiségű pezsgőt készítenek az olaszok és a spanyolok is. Ezek közül mintegy 500 millió palack másik kontinensre kerül. A fogyasztást tekintve Németország, Franciaország és az Egyesült Államok az élenjáró.

 

Egy másik felmérést tekintve, egy francia éves pezsgőfogyasztása 4,29 palack, melyből 1,5 champagne, 1,57 más minőségi, eredet-megjelöléssel ellátott pezsgő és 0,15 palack aromatizált habzóbor. A francia fogyasztó a száraz pezsgőt preferálja, azonban az exportpiacon nő a félszáraz champagne iránti kereslet. Míg az elfogyasztott pezsgő értéke árulkodóbb adat lehet, a 32 euro pezsgőre szánt összegből 22 euro-t champagne-ra költi.

  

 

A magyarok is a pezsgőkészítés élmezőnyében jártak. 1825-ben borkereskedők kezdtek el foglalkozni a pezsgővel, mint divatcikkel, miután Pozsonyban a „Champanai forma bor” készítési módját feltárták. Ezzel mi lettünk a franciák első követői, pezsgőink 90%-a pedig exportra készült. A francia pezsgőhöz szokott fogyasztók körében a jó minőségű magyar pezsgő elfogadásánál döntő szerepet játszott a közel feleakkora ár.

 

A Champagne-ban elfogadott kizárólag hagyományos, palackos pezsgőkészítési mód mellett itthon másik két módszert is alkalmaznak. A tankpezsgő lényege, hogy a második erjesztés tankban történik, majd szűrés és édesítés után kerül a palackba, legnagyobb mennyiséget ez a típus teszi ki. A kettő közötti eljárás az úgynevezett méthode transvasée, mely során a második erjedés a palackban zajlik, de ezután kiürítik a palackot és szűréssel eltávolítják az üledéket. A három készítési mód alapvetően nem jelent minőségi besorolást, de az igazán szép, egyedi karakterű, kifinomult pezsgők a champagne-i technológiával érhetőek el.

 

A pezsgőkészítés utolsó fázisában állítják be az édességet, mely szintén meghatározó különbséget rejt az egyes pezsgőfajták között. Amikor a pezsgő megszületett, elsősorban az édes íz dominanciájára volt igény. Ez mára sokat változott és miután már nem csak Champagne vidékéről származnak buborékos italok, így nekik is stratégiát kellett váltaniuk. A borvidéken szinte csak brut pezsgőt készítenek, de az új irányvonalat pedig a könnyedség, finom buborékok, a savak és aromák játéka mutatja. A champagne név a csak és kizárólag ezen a borvidéken készült pezsgő esetén tüntethető fel, és ugyanez vonatkozik a különböző technológiai kifejezések használata esetén is. A méthode traditionelle a champagne-i módszer hű követését jelenti. Azonban a címkén, ha csak a pezsgő szó van feltüntetve, akkor az 3 liternél nagyobb tartályban, borból készült. Tartályos technológia esetén az erjesztés minimum 6 hónapig tart és a jellegzetes ízért felelős seprővel 80 napot tölt együtt. Palackos erjesztés esetében ez legalább 9 hónapot és 60 napot jelent. A nagy nevek esetén ezek együttesen minimum 12-36 hónapig tartanak.

 

Ha a pezsgő mustból készül, akkor illatos szőlőfajtákat használnak fel és spumante-nak nevezzük.

 

Brut nature: A pezsgőben található cukor mennyisége maximum 3 g/l, mely természetes úton maradhat benne, expedíciós likőr nem kerül bele.

Extra brut: A cukortartalom ebben az esetben 6 g/l.

Brut: 15 grammnál kevesebb cukrot tartalmazhat literenként.

Extra dry, extra sec: 12-20 gr/l cukortartalom esetén nevezhetőek így.

Dry, sec: A bennük található cukor mennyisége 17-35 gr/l között van.

Medium dry, demi sec: 33-50 g/l cukortartalommal rendelkeznek.

Sweet, doux: ezek az édes pezsgők, 50 grammnál több cukrot tartalmaznak literenként.

 

A pezsgő fogyasztásnál legfontosabb a megfelelő hőmérséklet biztosítása, mely legjobb, ha eléri a 4,5-5 fokot, de általában a 4,5-7 fokra való hűtés már elegendő. Fontos a folyamatos hűtés, tehát ha minél gyorsabban szeretnénk elérni a hőfokot, inkább jégvederbe, ne a mélyhűtőbe tegyünk palackunkat. A 4-8 fokos fogyasztási hőmérsékletet a pezsgősvödörbe tett víz-jég keverékkel tudjuk tartani. Leginkább önálló italként fogyasztjuk, de kiváló savai miatt a száraz pezsgőt aperitifként is szervírozhatjuk.