A legfontosabb, amivel tisztában kell lennünk, hogy minden pezsgő bor, de nem minden bor pezsgő. A köztudatban bármennyire is elterjedt, attól még, hogy egy bor szénsavas nem titulálható minden esetben pezsgőnek.

 

A pezsgő és a habzóbor között alapvető technológiai különbség van; míg a pezsgő szénsavtartalmát természetes úton nyeri, a zárt erjedés során az alapboroz adott cukorból és élesztőből, addig a habzóbor mindig mesterséges úton, elnyeletett szénsavként kapja a buborékokat. Így megjelenésében pezseg, de pezsgőnek nem nevezhetjük.

   

 

Gyöngyöző bor az a természetes alapborból, szén-dioxid hozzáadásával készült bor, mely legfeljebb 2,8 g/liter CO2 tartalommal rendelkezik. Ezekben apróbb buborékok vannak, melyek elegánsabb pezsgést eredményeznek.

 

A habzóbor szintén mesterségesen hozzáadott szénsavval készül, itt már 2,8-3,5 g/l szén-dioxid tartalomról beszélünk, tehát a buborékok is érezhetően nagyobbak, élénkebbek.

 

Ma már egyre több pincészet szélesíti palettáját habzóborral Magyarországon is. Az úttörő a találó nevet kapott Borzongás habzóbor volt, melyet a Szigetvár közelében, Mozsgón borászkodó Andreas Ebner készített el. Sikerét követve ugyanezt megálmodta roséból is, majd sorra jöttek a követők is. Először a dél-balatoni Bujdosó Pincészet Rosé Secco-ja, majd Szászi Endre Gyöngyös Chardonnay-ja. Találóbbnál találóbb, a stílusra jellemző vidám nevekkel és címkékkel a Lolipoptól egészen a Cuccig válogathatunk a polcokról.

 

A habzóbor maga olasz származású, ahol két teljesen eltérő típus létezik; a lambrusco és a prosecco. Közös csak annyi bennük, hogy a nevüket arról szőlőfajtáról kapják, amiből készülnek.

  

Emilia Romagna tartomány területén, Modena környékén őshonos szőlőfajta, melynek három fajtája létezik: Lambrusco di Sorbara, Lambrusco Grasparossa di Castelvetro, Lambrusco Salamino di Santa Croce. Mindhárom fajtából készítenek bort, melyet a Charmat-eljárással habzósítanak, ez leginkább a tankpezsgő módszerhez hasonlítható. A szén-dioxidot, ami az erjedés során keletkezett magas nyomás alatt az acéltartályban visszatartják.

 

A lambrusco egyedisége abban rejlik, hogy szőlőmust, mustkoncentrátum, részben erjesztett must és csendes édes bor megadott arányú keverékéből áll össze. Jellemzője a kezdetben intenzív habzás, ami fokozatosan csendesedik le, illatában rendkívül gyümölcsös, ízében pedig jelentős maradék cukor ellensúlyozza az élénk savérzetet.

 

Mint Olaszországban sok bortípus esetében, itt is konzorciumot alapítottak a fajta védelmére a borhamisítások ellen. A címkén a D.O.C. (Denominazione di Origine Controllata) rövidítés található.

 

A proseccot alapvetően az olaszok nemzeti italának tartják, de világszerte nagy népszerűségnek örvend. Az utóbbi időben a Champagne-hoz felzárkózva az élmezőnybe tört, ez nálunk is megmutatkozik, egyre sűrűbben találkozhatunk vele a hazai borszaküzletekben.

 

Alapanyaga a prosecco szőlőfajta, mely kétszáz éves múltra tekint vissza hazájában, a Velence közelében található Valdobbiadene és Conegliano közötti kb. 3500 hektárnyi lankákon.

 

A prosecco is védett eredetű, a címkén D.O.C. feltüntetéssel, ezért nem csak a szőlő származhat a törvényben előírt területekről, hanem a feldolgozásnak és a la spumantizzazione, vagyis a csendes bor "habzósításá”-nak is ott kell történnie.

 

A prosecconak több típusa létezik, de alapvetően mindegyiknek minimum 85% Glera szőlőfajtából kell készülnie, a maradék 15%-hoz leggyakrabban Pinot Gris és Pinot Blanc fajtákat használnak.

Ismertségéhez nagyban hozzájárul a Velenciánó és Hugo "koktél".

 

Az előzőekben említett több típus a következő: csendes bor, gyöngyöző bor, tankpezsgő, de készülhet hagyományos erjesztéssel is. Ezeket könnyen megkülönböztethetjük palackformáik alapján is. A csendes bort, prosecco tranquillo-nak nevezik, mely egy illatos, zamatos bor, de a buborék hiányában hiányzik a frissessége, lendülete is. Legtöbbször burgundi típusú palackba töltik és parafa dugóval zárják le.

 

A habzóbornak két típusa van a benne uralkodó nyomás alapján. Ezek a kategóriák, a frizzante (gyöngyöző) és a spumante (habzó) megfigyelhetőek a prosecconál is. A frizzante esetében a palackban nem túl nagy a nyomás, ezért ez már a palackról felfedezhető, elegendő a parafadugót egy kis spárgával lezárni.

 

Míg a spumante-ban lényegesen nagyobb a nyomás, ezért vastagabb, testesebb, alul szélesebb palackba töltik és a hagyományos drótkengyel lezárás kerül a pezsgős dugóra.

 

Elterjedt megfigyelés, hogy a frizzante a prosecco egyszerűbb, hétköznapibb változata, míg a spumante az elegánsabb, ünnepibb.

 

A spumante-t szintén két kategóriába sorolhatjuk az alapján, hogy mennyi maradékcukrot rejt: az Extra dry 15-20 gr/l, míg a Brut literenként legfeljebb 15 grammot tartalmazhat. Itt is megállapítható, mint a többi buborékos ital esetében, hogy minél szárazabb annál elegánsabb.