Pezsgőtúra champagne-ban
Champagne borvidék Párizstól északkeletre található és egy kb. bő másfél óra vonat útra a fővárostól. Champagne a pezsgőjéről vált híressé, habár állítanak elő kis mértékben csendes bort is a vásárlóknak amit Coteaux Champenoisnak hívnak, de ennél vannak elismertebb és jobb (csendes) borok Franciaországban.
Minek köszönheti azonban Champagne ezt a hírnevet? Induljunk el egy képzeletbeli túrára, ahol egy rövid betekintést szeretnék adni a pezsgők pezsgőjének a világába, Champagne-ba.
A két legfontosabb város a borvidéken Reims és Epernay. Míg első palotáival, templomaival a katedrálisával (koronázási székhely) tűnik ki, addig az utóbbi a magával ragadó kedves sármosságával tündököl. A városból kifelé látható a benediktinus apátság, ami a Hautvillers nevet viseli ahol Dom Pérignon élt és dolgozott, ma Moët & Chandon tulajdonában van és múzeumként üzemel.
Champagne vidék történelme 65 millió évvel ezelőtt kezdődött, amikor a tenger kifelé mozgott a mai Nagy Britannia és francia területekről maga mögött hagyva ásványi anyagokban gazdag talajt elsősorban krétát és mészkövet. Földtani testvér párja Angliában Devon és sziklai (utóbbi időben itt befektetésekről is lehet hallani, ami a pezsgőkészítést illeti).
Champagne nevét a latin Campagnia kifejezésből kapta ami Róma északi vidéket hivatott jelenteni. Habár már a régi rómaiak is készítettek bort, a pezsgőkészítés azonban csak a XVIII. századtól kezdődött meg.
Sokan Dom Pierre Pérignon szerzetest tartják a pezsgőkészítés atyjának. Ez azonban vitatható, annyi bizonyos, hogy volt szerepe a buborékok palackban való zárásában és benntartásában. Dom Pérignon 29 évesen a Hautvillersi apátságba került, ahol hamarosan főfelelőse lett a termékek beszerzésének és raktározásának ami a szerzetesek létfontosságát képezték, többek között a borokért is. Növelni kezdte az apátság szőlőterületét és számos újítást sikerült elkönyvelnie. Így például a kékszőlőből fehérbort készíteni, rendkívül körültekintő szerzetesnek tartották számon, a feljegyzéseiből az is kiderül, hogy a hozamkorlátozás növelheti a minőséget, vagy a szőlőt korán reggel kell szüretelni (vagyis amikor még hűvös van) és minél hamarabb préselni. A dűlőszelekció kezdetleges fogalma is ekkor tájt kezdődött meg kialakulni. Sok siker mellett örökös problémát jelentett számára azonban a buborékok megőrzése. A buborékok a kezdetleges champagneban nem egy ember játszott közre, hanem több 'ház' és a természet maga.
A borvidék a leghűvösebb borvidékekhez tartozik a világban (16 C) a hideg pozitívan befolyásolja az élesztőt és az erjesztés alatt minden cukor átalakul alkohollá. Tavasszal a bor (és az élesztő) felmelegszik és elkezdene újra erjedni vagy éppen pezsegni. Franciaországban már ekkor is nagy konkurencia harc uralkodott a borvidékek között és úgy tűnt, ha ezzel a 'pezsgéssel' egy különleges aromát tudnak az italba varázsolni akkor jó esélyeik vannak a vetélytársaikkal szemben kitűnni, például Burgundiával.
A két legfontosabb város a borvidéken Reims és Epernay. Míg első palotáival, templomaival a katedrálisával (koronázási székhely) tűnik ki, addig az utóbbi a magával ragadó kedves sármosságával tündököl. A városból kifelé látható a benediktinus apátság, ami a Hautvillers nevet viseli ahol Dom Pérignon élt és dolgozott, ma Moët & Chandon tulajdonában van és múzeumként üzemel.
Champagne vidék történelme 65 millió évvel ezelőtt kezdődött, amikor a tenger kifelé mozgott a mai Nagy Britannia és francia területekről maga mögött hagyva ásványi anyagokban gazdag talajt elsősorban krétát és mészkövet. Földtani testvér párja Angliában Devon és sziklai (utóbbi időben itt befektetésekről is lehet hallani, ami a pezsgőkészítést illeti).Champagne nevét a latin Campagnia kifejezésből kapta ami Róma északi vidéket hivatott jelenteni. Habár már a régi rómaiak is készítettek bort, a pezsgőkészítés azonban csak a XVIII. századtól kezdődött meg.Sokan Dom Pierre Pérignon szerzetest tartják a pezsgőkészítés atyjának. Ez azonban vitatható, annyi bizonyos, hogy volt szerepe a buborékok palackban való zárásában és benntartásában. Dom Pérignon 29 évesen a Hautvillersi apátságba került, ahol hamarosan főfelelőse lett a termékek beszerzésének és raktározásának ami a szerzetesek létfontosságát képezték, többek között a borokért is. Növelni kezdte az apátság szőlőterületét és számos újítást sikerült elkönyvelnie. Így például a kékszőlőből fehérbort készíteni, rendkívül körültekintő szerzetesnek tartották számon, a feljegyzéseiből az is kiderül, hogy a hozamkorlátozás növelheti a minőséget, vagy a szőlőt korán reggel kell szüretelni (vagyis amikor még hűvös van) és minél hamarabb préselni. A dűlőszelekció kezdetleges fogalma is ekkor tájt kezdődött meg kialakulni. Sok siker mellett örökös problémát jelentett számára azonban a buborékok megőrzése. A buborékok a kezdetleges champagneban nem egy ember játszott közre, hanem több 'ház' és a természet maga.
Forrás: Borászportál