A vörös rúzs történelme és használata az ókorra vezethető vissza, ugyanis elsőkén Mezopotámiában, az Indus völgyében és Egyiptomban élő nők használták, és a szépséges Kleopátra is vörösre festette a száját. A vörös rúzs használatát a középkori Európában az egyház tiltotta, mert leginkább a kéjhölgyekre volt jellemző – ebben az időben nem volt ám egy életbiztosítás felkenni. Sokkal később I. Erzsébet angol királynő a XVI. században újra divatba hozta a felső társadalmi rétegekbe tartozó hölgyek körében és védjegyévé vált a piros rúzs.

Jóval később, úgy az 1700-as évek vége felé a brit kormány egy olyan törvényt hozott be, melynek lényege az volt, hogy a nász előtt tilos a rúzs, és ha egy lány az esküvője előtt piros ajkakkal tetszeleg más férfiaknak, akkor a házasság semmisnek tekintendő, a vörös rúzst használó hölgyeket még boszorkánypróbának is alávetették. Amerikában a XIX. század végén viszont jellemzően a színházi világ egyik alap sminkes kelléke volt. A XX. század elején a nők egyenjogúságáért küzdő mozgalmak szüfrazsettjeinek köszönhetően a vörös rúzs a Nők erejének egyik jelképe lett.

 

###ROADBLOCK1###

A század elején forradalmi újításnak számított, hogy az amerikai származású Maurice Levy feltalálta a fémtubust és így kompakt termék lett a piacon, beletöltve egy kis tartóban, míg ugye előtte nem volt ez a megoldás és papírba csomagolták. Először volt egy fémtubusos változat majd piacra dobták a csavaros verziót is.

 

A '20-as évektől igazán tombolóan sikeressé vált a piros rúzs, betiltották az első tartós változatát (annyira jól sikerült, hogy le sem lehetett szedni), majd túlságosan csókálló is volt az '50-es években. Marilyn Monroe, Elizabeth Taylor újra divatba hozták és ez napjainkig sem változott.